Átformáló Erő

Ezúttal nem egy programot akarok bemutatni, most inkább filozofikus kedvemben vagyok.
Szokásom hogy szinte napi rendszerességgel megnézem az általam ismert, szeretett Linux témájú blogokat. Ezek íróit ezeken a rövid kis írásokon keresztül már elég jól megismertem, és szinte mindegyiküknél észrevettem egy nagyon érdekes dolgot. Aki régebben foglalkozik már Linuxal, az szinte kivétel nélkül hasonló korszakokat él meg.

Kezdőként szeretjük kiélni magunkat a nagyon csinos, felhasználóbarátnak nevezett programokban, melyekben azonban nagyon sokszor a jó használhatóság rovására megy a csilivili grafika. Felrakjuk a Berylt, Compizt, sőt ha nem sikerül elsőre, akár napokig kínlódunk a siker érdekében, csak azért, hogy az ablakok lángolva tűnjenek el, vagy virtuális vízcseppek hozzanak létre pazar, körbe futó hullámokat az asztalon.
Ne értsetek félre, nem látok ebben semmi bajt, sőt, ez hozzájárul rendszerünk alapos kiismeréséhez, és ösztönöz minket a tanulásra. Szinte észre sem vesszük, és megtanulunk minden lehetséges módon programokat életre kelteni Linux rendszeren.

Eltelik egy rövid idő, és azon kapjuk magunkat, hogy lekapcsoljuk a Berylt, gyorsabb témát választunk az asztalra, és egyre több egyszerű, gyorsan induló és futó programot telepítünk fel.
Eddigre már megfertőzött minket a "pingvin", érezzük minden előnyét, és már szinte soha nem jut eszünkbe az a "másik" rendszer.

Amikor azt vesszük észre, hogy egyre gyakrabban gondolkozunk egy tiszta, személyre szabott rendszer feltelepítésén, melyre alaposan átgondolt elvek alapján pakoljuk fel azokat a programokat melyeket megszerettünk, akkor már beérett Linuxosok vagyunk!
Csupa olyan alkalmazás kerül majd az új oprendszerre, amely funkcionalitásával, gyorsaságával, lopta magát a szívünkbe, és nem gazdag grafikájával.

Én is átestem ezeken a szinteken, és úgy érzem, hogy mostanra már a lista végére értem.

Tervezek egy olyan sorozatot, ahol minden cikkben két programot mutatok be, melyek ugyanarra a feladatra terveztettek, viszont az imént taglalt két csoporthoz tartoznak. Egy "csilivili", és egy "egyszerű".

Lehet hogy nem mindenki ért egyet iménti megnyilatkozásommal, de hangsúlyozom, ez CSAK az én véleményem!