Csípős Pingvin (Avagy Linux Mint)

Tudom hogy mostanában megritkultak a bejegyzések, de sajnos eléggé összejöttek a dolgok...
Időm sokkal több eztán sem lesz, de azért történt pár dolog, ami jót fog tenni blogozó kedvemnek. A legfontosabb talán, hogy mától egyedüli felhasználó vagyok saját gépemen, így aztán végre kedvemre tönkre vághatok naponta akár több operációs rendszert, és erről be is fogok számolni!:)

Kezdetnek Úgy gondoltam, hogy egyik olyan Linuxot helyezem sajátos mikroszkópom lencséje alá, amelynek alapjául kedvenc disztribúcióm szolgál, nevezetesen az Ubuntu.

Ezt a cikket bevezetőnek szánom, kell néhány nap ahhoz, hogy képet alakíthassak ki erről a nekem talán kicsit túlságosan is zöld disztribúcióról.

Néhány dolgot azért leírok, ami amolyan első benyomásként most hirtelen az eszembe jut. Kezdetnek annyi, hogy a telepítés teljesen fájdalommentes, bár a Magyar nem választható a live CD nyelveként, de a telepítő már futhat anyanyelvünkön. Ez a folyamat semmiben nem különbözik az Ubuntun megszokottól, Senkinek nem fog gondot okozni.
Én a Gnome asztalkezelős változatot töltöttem le, így az első indításkor a GDM bejelentkezéskezelő fogad.

Csinos a grafika, szerencsére inkább elegáns MINT:) csicsás. Az első meglepetés rögtön a bejelentkezésnél érkezik, hiszen ROOT jelszót kér, amit egyébként nem kötelező megadni. Ez szokatlan, hiszen az Ubuntu arról híresült el, hogy nincs külön ROOT, az az rendszergazda felhasználó.
Terminál ablakban kipróbálva a su parancsot kiderült, hogy valóban be lehet lépni rendszergazdaként, ami szerintem kényelmesebb mint az állandó sudo-zás.

A mai bevezető végére még egy apró érdekesség. A terminálban Shakespeare idézetek jelennek meg!:) Ez nagyon tetszik!

Linux Mint Oldala: http://linuxmint.com/

Folyt köv. (Hamarabb MINT gondolnád:)

Ubuntu a Noteszen

Tegnap telepítettem először Ubuntut laptop-ra. Izgatott a dolog nem kicsit, de végül már nem élveztem annyira.:)
Ubuntu 7.10 volt a kiszemelt, amit egy hölgy választott frissen vásárolt Fujitsu Simens márkájú gépére, és szeretném kihangsúlyozni, hogy az ő döntése volt, én egy szóval sem beszéltem rá! Asztali gépére is én telepítettem anno, és már fél éve nem látott Microsoft dizájnt!
Biztos bele is szeretnék, ha már nem történt volna meg öt éve!:)

De térjünk a tárgyra!
A telepítő CD nem indította a gnom-ot, csak villogott a képernyő. Kipróbáltam többféle felbontást, de mindegyikkel ez volt a helyzet. Gondoltam hátha a gép a hibás, így kipróbáltam egy Goblinx live-cd-vel is, de az gond nélkül működött.
Letöltöttem az alternate CD-t, amiről telepítettem, persze újraindítás után jött ismét a vibráló képernyő, és még karakteres konzolra sem enged váltani! Nagyon bosszús lettem ám!
Live CD-ről szerkesztettem végül át az xorg.conf fájlt, és innen frankón megy. Erre varjatok gombot!
Bevallom buta vagyok a laptop-hoz, soha nem volt ilyen kütyüm, így nem nagyon értem a dolgot. Remélem akad valaki aki kisegít, és elmagyarázza mi volt ez!

Telepítés Forrásból

Bizonyos programok nem érhetőek el csomagban, hanem a fejlesztők forráskód formájában bocsátják a rendelkezésünkre. Ezek általában tar.bz2, vagy tar kiterjesztést kapnak.

Az ilyen fájlokat vagy dinamikus hivatkozásokat használó, vagy statikus alakban érhetjük el.

A dinamikus hivatkozásokat (dynamically linked) tartalmazó szoftver nem foglalja magában a szükséges programkönyvtárakat, hanem ha kell meghívja azokat a rendszerből. Ez az elterjedtebb, hiszen helytakarékos, azonban megvan a maga hátránya is! Nehézkes a függőségek kielégítése, és gyakran kénytelenek vagyunk az alkalmazás igényei miatt régebbi verziójú programokat is telepíteni.

A statikus (static) szoftver tartalmazza a szükséges programkönyvtárakat, így nincsenek függőségi gondok, ezért viszont a nagyobb helyigénnyel kell fizetnünk. Ennek ellenére én ajánlom ennek használatát ha elérhető!

Amikor letöltünk egy „forrást”, érdemes szétnézni a weblapon, hiszen gyakran leírják milyen programokat kell telepítenünk ahhoz, hogy sikerüljön a szoftver lefordítása.

Ha ezzel megvagyunk, és már a vincseszteren csücsül a forrást tartalmazó fájl is, első lépésben ki kell csomagolni. Ezt érdemes a főkönyvtárban tenni, és innen természetesen minden parancsot root-ként kell kiadnunk (sudo).

Ezután belépünk a programot tartalmazó könyvtárba a cd parancs használatával.

Itt érdemes szétnézni, hiszen kell lennie valahol egy a telepítés leírását tartalmazó fájlnak, mivel ez szoftverenként bizonyos mértékben eltérhet.

Mostantól az általános eljárást írom le. Ez többnyire működik:)

Add ki a ./configure parancsot. Ez különböző beállításokat hajt végre, majd létrehozza a Make fájlokat, melyek a telepítéshez szükségesek.

Ha nem érkezik semmilyen hibaüzenet, akkor gépeld be a make parancsot. Tulajdonképpen most hajtod végre a forrás lefordítását, az-az létrehozod a futtatható fájl. Ez a gép teljesítményétől függően sokáig eltarthat. Érdemes közben figyelni a képernyőt, hogy nem jelenik e meg valamilyen hibára utaló üzenet. Gyakran ilyenkor derül ki, hogy hiányzik valamilyen fontos programkönyvtár.

Ha visszakapjuk a parancsjelet, adjuk ki a make install parancsot! Ez a művelet telepíti rendszerünkre a lefordított programot.

Ezután érdemes letakarítani a rendszerről a fordítás során felgyülemlett szemetet, a make clean paranccsal, így elkerülhetjük Linuxunk felesleges „hízását”.

Kész vagyunk! Most a program nevének begépelésével elvileg el kell indulnia. Természetesen hozhatunk létre az asztalon, vagy a startmenüben indítóikont is, ha úgy tartja úri kedvünk:)

Sajnos senkit nem biztosíthatok arról, hogy a leírt eljárás minden disztribúciónál, ill. minden forrásban elérhető szoftvernél működni fog. A leggyakoribb hiba a szükséges függőségek hiánya.

Tamásnak ajánlva!;)

APTonCD

Valószínűleg sokunk felötlött már a gondolat, hogy milyen jó lenne új telepítésű Linuxunk alá egyszerűen átrakni kedvenc programjainkat.
Létezik erre egy kiváló megoldás, mellyel néhány egyszerű lépésben írhatjuk APT CD-re, vagy DVD-re az általunk választott csomagokat. Ezt aztán hozzá lehet adni a szoftverforrásokhoz, vagy egyetlen lépésben visszaállíthatunk minden programot!:)

A program neve: APTonCD


Az elején egy egyszerű felületen megkérdezi, hogy új CD-t hozzunk létre, vagy egy meglévőről állítsuk vissza az alkalmazásokat. Ha a Create gombot választjuk, akkor rövid töltögetés után a gépünkre telepített programok listája előtt találjuk magunkat. Ki lehet jelölni mit akarunk menteni, és mit nem, de akár adhatunk hozzá további csomagokat is. Ha a Burn(írás) gombara klikkelünk, választhatunk hogy ISO-ba mentünk, vagy közvetlenül írhatunk is, az általunk kiválasztott író programmal.

Létezik belőle Ubuntu csomag, így az ITT leírt módon könnyen telepíthető kedvenc rendszeremre, de a hivatalos oldalról letölthető forrás, vagy deb fájl is.

Nálam ezt hozta a mikulás!:)))

Programok Telepítése Ubuntu alatt

Elsősorban lustaságom ösztönöz arra, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Igyekszem rendszeresen olyan programokról beszámolni, melyek megkönnyítik a kezdő linuxosok dolgát, arra is odafigyelve, hogy a gyakran használt Windowsos alkalmazások alternatíváit is felvonultassam.
Eddig az volt a szokásom, hogy mindig leírtam a telepítés módját, de ez kicsit nyűgössé kezd válni, hiszen ezerszer ismételtem ugyanazokat a lépéseket. Mostantól elég lesz hivatkoznom erre a cikkre!:)))
Nézzük csak, milyen módokon telepíthetünk programokat Linuxra, különös tekintettel Ubuntura!

Az alap mindig a Synaptic, ha a grafikus megoldásokra törekszünk! Ez igaz több Linux disztrora is, pl. az UHU-ra is.
Itt egyszerű három lépéses megoldást alkalmazhatunk:
Keresés
Kijelölés
Alkalmazás


A következő megoldás a Linuxos klasszikus, amikor terminállal telepítünk. Elsőre talán idegennek tűnhet a szinte üres, karakteres felület, de nem őrdöngőség ez sem. Aki valaha használta a DOS-t, az hamar otthonosan érzi majd magát, sőt, szeretni is fogja!
Debian alapú rendszernél az apt-get parancs segítségével tudunk közvetlenül a "tárolókból" programot telepíteni.
A teljes parancs:
sudo apt-get install csomagnév
A "sudo" azért szükséges, hogy rendszergazdaként indíhatsuk az apt-get parancsot. Kérni fogja természetesem a jelszót mielőtt bármit is tenne.
Megkeresi a csomagot, majd informál minket annak méretéről, és megkérdezi kívánjuk e telepíteni. Ha "y" a válasz, letölt majd telepít.


Amikor nem található valamely csomag a Synaptic-al, akkor kénytelenek vagyunk letölteni egy un. csomagfájlt, és azt kézzel telepíteni.
Törekedjünk arra, hogy *.deb kinézetű legyen a fájlt. Ezt ha már a gépen van, nagyon egyszerű telepíteni.
Csak el kell indítani a fájlkezelőt, és az adott fájloz navigálni, majd azon duplát klikkelni a bal egérgombbal. Ennek hatására elindul a csomagkezelő, és innen már minden egyértelmű.
Itt is létezik terminálos megoldás (dpkg), de ez nem kezeli automatikusan a függőségeket, ezért nem ajánlom kezdőknek.

Ha az általunk erősen vágyott csomag nem érhető el *.deb formában, akkor szinte biztos hogy megtaláljuk *.rpm fájlként. Ezt sok nagy Linux disztro használja, de az Ubuntu alapból nem kezeli. Van azonban megoldás, hiszen létezik egy program, ami átalakítja debbé, majd telepíti is.
Ez pedig az alien.
Használata terminálban egyszerű:
sudo alien -i csomagfájl.rpm
Sajnos nem garantálható hogy minden így telepített csomag működni fog, de a tapasztalatom az, hogy az esetek túlnyomó többségében jól funkcionál.

Természetesen vannak egyéb lehetőségek, például a forrásból történő telepítés, amely a Windowshoz szokott felhasználónak szokatlan és idegen, de Linux alatt megszokott dolog. Azonban ezzel egyenlőre nem kívánok foglalkozni, hiszen ez egy kezdőknek szánt blog. Később ha lesz rá igény, ígérem kivesézem a témát, mint ahogy a további lehetőségeket is!

Ha kérdés merül fel, szívesen válaszolok...