Telepítés Forrásból

Bizonyos programok nem érhetőek el csomagban, hanem a fejlesztők forráskód formájában bocsátják a rendelkezésünkre. Ezek általában tar.bz2, vagy tar kiterjesztést kapnak.

Az ilyen fájlokat vagy dinamikus hivatkozásokat használó, vagy statikus alakban érhetjük el.

A dinamikus hivatkozásokat (dynamically linked) tartalmazó szoftver nem foglalja magában a szükséges programkönyvtárakat, hanem ha kell meghívja azokat a rendszerből. Ez az elterjedtebb, hiszen helytakarékos, azonban megvan a maga hátránya is! Nehézkes a függőségek kielégítése, és gyakran kénytelenek vagyunk az alkalmazás igényei miatt régebbi verziójú programokat is telepíteni.

A statikus (static) szoftver tartalmazza a szükséges programkönyvtárakat, így nincsenek függőségi gondok, ezért viszont a nagyobb helyigénnyel kell fizetnünk. Ennek ellenére én ajánlom ennek használatát ha elérhető!

Amikor letöltünk egy „forrást”, érdemes szétnézni a weblapon, hiszen gyakran leírják milyen programokat kell telepítenünk ahhoz, hogy sikerüljön a szoftver lefordítása.

Ha ezzel megvagyunk, és már a vincseszteren csücsül a forrást tartalmazó fájl is, első lépésben ki kell csomagolni. Ezt érdemes a főkönyvtárban tenni, és innen természetesen minden parancsot root-ként kell kiadnunk (sudo).

Ezután belépünk a programot tartalmazó könyvtárba a cd parancs használatával.

Itt érdemes szétnézni, hiszen kell lennie valahol egy a telepítés leírását tartalmazó fájlnak, mivel ez szoftverenként bizonyos mértékben eltérhet.

Mostantól az általános eljárást írom le. Ez többnyire működik:)

Add ki a ./configure parancsot. Ez különböző beállításokat hajt végre, majd létrehozza a Make fájlokat, melyek a telepítéshez szükségesek.

Ha nem érkezik semmilyen hibaüzenet, akkor gépeld be a make parancsot. Tulajdonképpen most hajtod végre a forrás lefordítását, az-az létrehozod a futtatható fájl. Ez a gép teljesítményétől függően sokáig eltarthat. Érdemes közben figyelni a képernyőt, hogy nem jelenik e meg valamilyen hibára utaló üzenet. Gyakran ilyenkor derül ki, hogy hiányzik valamilyen fontos programkönyvtár.

Ha visszakapjuk a parancsjelet, adjuk ki a make install parancsot! Ez a művelet telepíti rendszerünkre a lefordított programot.

Ezután érdemes letakarítani a rendszerről a fordítás során felgyülemlett szemetet, a make clean paranccsal, így elkerülhetjük Linuxunk felesleges „hízását”.

Kész vagyunk! Most a program nevének begépelésével elvileg el kell indulnia. Természetesen hozhatunk létre az asztalon, vagy a startmenüben indítóikont is, ha úgy tartja úri kedvünk:)

Sajnos senkit nem biztosíthatok arról, hogy a leírt eljárás minden disztribúciónál, ill. minden forrásban elérhető szoftvernél működni fog. A leggyakoribb hiba a szükséges függőségek hiánya.

Tamásnak ajánlva!;)